A Ghetto Blaster, Boom Box vagy egyszerűen Box kezdetben inkább hordozható rádió volt. Később az 1970-es évek közepétől az 1980-as évek végéig a Hip Hop kultúra és a rap zene névjegye lett. Volt idő, amikor Amerika nagy része utálta ezt a magnót és az általa sugárzott zenét. Sok fiatalt feljelentettek a “zajdoboz” miatt.
A kultúra virágkorából származó Boom Boxok értéke nagymértékben felértékelődött, a legnagyobb magnók némelyike akár több ezer dollárt is érhet, még akkor is, ha nincsenek teljesen működőképes állapotban. A kereslet akkora, hogy manapság a cégek olyan készülékeket adnak ki, amelyek a vintage modellekre emlékeztetnek, de modern technológiával.
A hordozható zene iránti igény az 1950-es évek közepe óta létezik, amikor megjelentek a tranzisztoros rádiók. Ezek az akkumulátoros készülékek rendkívül népszerűek voltak, és lehetővé tették a zene szerelmeseinek, hogy kedvenc rádióállomásaikat hallgathassák utazás, piknikezés vagy strandolás közben – minden olyan tevékenység során, ahol nem volt elérhető hagyományos készülék. A kazettás magnót 1962-ben, a 8 sávos-at (8 track) 1965-ben találták fel, és egy évtizeddel később 1975-ben a Woelfel Brothers megjelentette az első modernkori boomboxot (Japánban a boombox az 1970-es évek elejétől már elérhető volt). Az első Box alapvetően egy fadoboz volt hangszórókkal, benne egy 8 sávos és egy kazettás magnóval.
A kazettára történő felvétel lehetősége fontos funkció volt. A raplemezek előtti években az élő fellépéseket valójában korai Boom Box-okon rögzítették. Ha megnézünk például egy jelenetet a “Wild Style” c. filmből, akkor láthatjuk, hogy az asztalokon a DJ cuccok mellett ott voltak a Boom Box-ok is. Ez a konfiguráció jellemezte az élő fellépéseket, amik általában éjszakai klubokban, középiskolai tornatermekben, városi parkokban vagy aszfaltozott játszótereken zajlottak, ahol a rapzene megszületett.
Igaz, hogy ezeket a hordozható magnókat az összes zenei műfaj számára tervezték, mégis leginkább a Hip Hop generáció és a városi kultúra karolta fel őket. A 80-as évek első felében a breaktánc újabb virágkorát élte, minden utcasarkon táncosok voltak, akik kartondobozokon vagy linóleumon mutatták be tudásukat. A zenéket a Boom Box szolgáltatta számukra is. A technológia fejlődésével később a Boom Box-ok dupla kazettával, grafikus hangszínszabályzóval, lemezjátszóval, sőt televízióval és billentyűzettel is fel lettek szerelve.
A teljes hosszúságú rapalbumok és a rapvideók megjelenése tovább növelték a Boom Box népszerűségét. Grandmaster Flash & The Furious Five 1982-es „The Message” albumának borítóján is látható a magnó. LL Cool J is egy hatalmas Box társaságában adta elő az „I Can’t Love Without My Radio” című dalt az 1985-ös “Krush Groove” filmben, és debütáló albuma boritóján is az ikonikus JVC RC-M90 magnó képe látható.
A Boom Box népszerűsége a 80-as évek végén is erős maradt, de a 90-es években néhány tényező miatt fénye megkopott. Bár a CD technológia 1982 óta létezik, a CD-lejátszók csak jóval később váltak megfizethetővé, és 1989-ben volt az első év, mikor több CD-t adtak el, mint kazettát. Annak ellenére, hogy a Boom Boxokat CD-lejátszókkal is gyártották, azok már sokkal kisebbek voltak. A digitális eljárás, amellyel a Rap felvételek készültek, valamint a CD lemez digitális technológiája lassan megölte azt a hangzást, amit az analóg felvétel és a kazetta jelentett.